Hogy mi is a tanítási filozófiám, milyen tanár szeretnék lenni? Ezt elég nehéz megfogalmazni. Úgy gondolom, hogy mindenkinek az emlékezetében él olyan tanár, akit szeretett, és jó ötleteket tud "lopni" tőle, valamint olyan is, akit biztosan nem akar követni, ilyen tanár márpedig belőlünk nem lesz! Na ezek azok, amiket egy leendő tanár megfogalmaz magában mint a tanítási filozófiája alapjai. Aztán, amikor a rövid és hosszú gyakorlatunk során bedobnak minket a mély vízbe, és elkezdünk nagy osztályban tanítani, akkor borul az egész, semmi sem úgy történik, ahogy elképzeltük. Ez nem baj, pont ez a célja a gyakorlatnak, idővel helyretesszük a dolgokat, nekünk is bele kell tanulnunk a dolgokba!
Rengeteget tudnék beszélni a korábbi tanáraimról, hogy kit miért követnék, vagy pont, hogy nem követnék, de ezzel nem szeretnélek titeket untatni, és valószínűleg el sem olvasnátok a túl hosszú postot, úgyhogy ettől most eltekintek :) Helyette inkább általánosságban fogalmaznék meg néhány gondolatot, amit jelenleg a jövőbeni "Fodor Tanárnő"-ről gondolok. (Azért ezt a megnevezést adtam magamnak, mert elsősorban gimnáziumban, középiskolában szeretnék tanítani.)
Szerintem a legfontosabb dolog, amit minden tanárnak észben kell tartania az az, hogy ne felejtsük el, milyen diáknak lenni! Kezdő tanárként pláne tudjuk milyen a pad másik oldala, hiszen nemrég még mi is ott ültünk.
El kell fogadni, ha valaki nem szereti a tantárgyunkat, hiszen mi sem kedveltünk mindent, és ez így van rendjén. Pláne az én esetemben, a matematika egy tipikusan olyan tárgy, amit sokan nem szeretnek. Nem szabad erőszakosnak lenni, hogy márpedig te szereted a kétismeretlenes egyenletrendszereket, és kész! Az erőszakoskodás helyett meg kell találni az okát, miért nem szereti a tárgyat. Sok esetben azért, mert már a korábbi oktatása során az alapoknál elvesztette a fonalat. A matek olyan, mint a házépítés, bizonytalan alapokra nem lehet felhőkarcolót építeni. Középiskolai tanárként sokszor fogunk olyannal találkozni, hogy egyszerűen vissza kell menni Ádám-Éváig, hogy a gyerekek megértsenek egy-két dolgot, mert nem sikerült elsajátítaniuk a kellő tudást általános iskolában. Nem tehetjük meg azt, hogy erre a - sokszor nem létező - labilis tudásra támaszkodunk.
Úgy gondolom, hogy az is nagyon fontos, hogy gyakorlati tudást adjunk. Ne csak a levegőbe beszéljünk, mondjuk el, mutassuk meg mit hol fognak tudni használni. A tananyagot közel kell vinni a diákokhoz. Erre a célra az IKT nagy lehetőséget nyújt.
Nézzünk egy (kevésbé gyakorlati, inkább gyerekbarát) példát rá:
Van olyan diák, aki az Angry Birds játékot nem ismeri, és még nem unta meg, mert annyit játszott vele? Vajon belegondolt valamelyikük is, hogy közben a madarak milyen függvényt írnak le? Nem hiszem. Erre rá lehet mutatni, és konkrét esetekben koordináta-rendszerben elhelyezve a játékot, kiszámítani, meghatározni a függvény egyenletét. Ha ezt játék nélkül tennék, akkor biztos lenne lázadó az osztályban, és megkérdezi, ez neki mikor és hol fog kelleni? Itt a példa rá. :)
Didaktikai dolgokról még nincs túlzott kialakult képem, egyelőre még zavart érzek az erőben. Az előadásokon végig hallgattam a sok módszert, de amíg azokat gyakorlatban végig nem próbáltam, addig nem tudom eldönteni melyik az, amit szívesen használnék. Abban biztos vagyok, hogy ez leginkább a gyerekektől függ. Lehet, hogy az egyik csoport tagjai egyénileg, de egy másik osztály kooperatívan lesz hatékony.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat tudok beszélni, azt hittem nehezebben fog megszületni ez a bejegyzés, pedig még több dolog is lenne, amiről még nem is ejtettem szót! De ezzel most lezárom ezt a postot, ha végig olvastad, köszönöm a kitartásod ;)
Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokat tudok beszélni, azt hittem nehezebben fog megszületni ez a bejegyzés, pedig még több dolog is lenne, amiről még nem is ejtettem szót! De ezzel most lezárom ezt a postot, ha végig olvastad, köszönöm a kitartásod ;)
